2013.Október 04. péntek
Feledhetetlen kaland
Miután vége lett a sulinak áthívtam Gracey-t, hogy lenyugodhasson. Az a személy, akit mindenkinél jobban utál/utálunk most már ott lesz élete minden percében. Már éppen társasoztunk és kakaót iszogattunk pia helyett, amikor megszólalt a csengő.
-Megyek, kinyitom.-raktam le a bögrét a kávézó asztalra. Mikor kinyitottam azt ajtót, megláttam ki van ott. Rögtön vissza akartam zárni, de kitámasztotta a kezével, és annyit mondott:
-Molly, kérlek engedj be! Most nem haraggal jöttem!-Diana volt az, Viktoria kis csatlósa. Magában kedves lány, de Vic húzza magával a pokolig.
-Mit akarsz?-kinyitottam vissza az ajtót.
-Figyelj, békével vagyok itt. Csak szólni szeretnék, hogy 1.Csak Vic miatt "haragszom rátok"-mutogatott idézőjelet az ujjaival a füle mellett.-és a 2. pedig az, hogy Viktoria csak azért jár a testvéred bátyjával, mert tönkre akar tenni titeket, szó szerint ezt mondta. Ja, és a hétvégi suli-buliba hozzatok váltóruhát meg fésűt és vigyázzatok, mert azt tervezi, hogy megszivat titeket.-birozgálta a körmeit.
-Mit akar már megint?-támaszkodtam a jobb lábamra.
-Azt nem tudom. Nekem sem mondta el. Na csáó! Megyek, mielőtt még megtudná, hogy erre jártam. Pá!-majd elindult a kapu fele. Mikor már azt nyitotta, visszaszólta neki.
-Hé, Dia!
-Hm?-nézett hátra.
-Köszi.-pislogtam egyet hosszabban, jelezve, hogy hálás vagyok.
-Nem tesz semmit.-majd mosolyogva elindult a házunktól. Bementem vissza, és egy párnát nekidobva Cece-nek, felhúztam a földről.
-Hova megyünk?-kérdezte, mikor a kezembe vettem a táskámat.
-Vásárolni a suli-bulira!-nyomtam a kezébe az övét. Nem törődtem azzal, hogy Diana figyelmeztetett. Ezért vettünk két gyönyörű ruhát a bálra. Trace el lesz ragadtatva Cecetől, én meg majd lézengek a puncsos-pultnál.;D
-Gracey,kellj fel!-üvöltöttem bele a telefonban 3 nappal később.
-Mi az már?-hallottam a hangján, hogy még aludt.
-Már csak 10 óra hosszánk van a buliig! Öltözz és gyere át a cuccaiddal együtt!-nevetgéltem.
-Mi? Akkor máris ott vagyok nálatok!-majd felöltözött és elment enni. Mi kor leért a nappaliba, egy kis Viktoria meglepetés várta, de csak fogta magát és elsietett mellette, miszerint nekem mesélte.
-És nem történet semmi?-kérdeztem kíváncsian.
-Leöntött "véletlenül" egy pohár teával.-vágott fapofát.
-Ez még nem is annyira szörnyű..-töröltem meg a homlokom.
-..Amikor a ruhámat próbáltam reggel.-vette ki a táskájából a barnás és tiszta vizes ruháját.
-A bátyád erre mit mondott?-néztem a ruhát.
-Csak azt, hogy "ne akadj ki, véletlen volt".-grimaszolt.
-Nyugi, van még időnk!-néztem a karórámat.-veszünk neked egy másikat-tettem a vállára a kezemet. Majd bíztatóan egy mosolyt legyintettem neki egy kis fejbólogatás kíséretében.
